Vajon kinek a bolhacirkusza vagyunk mi itt a Földön? A DNS-ünk a jól kivitelezett kunsztokért cserébe megjutalmaz, mert fenntartjuk az uralmát a világban? Az élet kódja. Mi meg olyanok vagyunk, mint az idomított fókák. Megcsinálnak egy ügyes mutatványt a pöttyös labdával, és kapnak egy halat. Vödörből. Boldogok tőle, és lelkesen várják, hogy mikor mutathatják be a következőt.

Mi is ehetünk finomakat, szeretkezhetünk, gyönyörködhetünk a gyerekeink mosolyában, táncolhatunk, zenélhetünk, alkothatunk kis és nagy hülyeségeket, köthetünk sálat, felépíthetjük a kölni dómot. Játszhatunk politikásat, háborúsdit, brexiteset, populistásat, polkorrekteset, elronthatunk mindent, amit lehet. Az evolúció mindenek fölött álló törvénye majd úgyis dönt, és válogat. Kijavít. 

Komolyan vesszük magunkat. Pedig talán nem kéne. Az élet legtöbbünknek  egyelőre nem is olyan nagyon rossz. Elegendő jutalmat kapunk hozzá, hogy ne érezzünk magunkat olyan vacakul. Sőt, még utódokat is akarjunk létrehozni. Nagy a csábítás. Csokitorta, gesztenyeszív, érett őszibarack, cseresznye, meggy a saját kertből. Érett paradicsom. Szerelem, háború, önmegvalósítás. Tartozni valahová. Vicces. Vicces az élet. Istennek biztosan van humorérzéke.