A vasárnapi nyitva(nem)tartás nyomán keletkezett parázs vitán merengve jutott eszembe, hogy mozgalmat kéne indítani. Esetleg többet. Az első lenne a Nem Érdekel, hogy Mit Csinál a Szomszéd Tehene. A NÉMiCsiSzoT. Ez járna a legkevesebb energiabefektetéssel, működhetne széles körben is.

Második lépésben következne a Nem Muszáj, hogy a Szomszéd Tehene is Megdögöljön, ha az Enyém Megdöglött. A NeMuSzoTeMEM. Tulajdonképpen ez sem szűkíti le túlságosan a potenciális csatlakozók körét.

Kissé utópisztikus lenne a harmadik, a Viszek Egy Köcsög Tejet a Szomszédnak, mert Megdöglött a Tehene, az Enyém meg Nem. A VEKöTeSzoMeTEN. Na, itt már szűkebb a keresztmetszet a végrehajthatóság tekintetében.

Hasonló paraméterekkel bírna az utolsó, a Kaptam Egy Köcsög Tejet a Szomszédtól, Mikor Megdöglött a Tehenem, az Övé Pedig Nem. A KEKöTeSzoMiMeTÖPeN. Utóbbi két csoportosulás tagsága között erős átfedés valósulna meg.

Azt csak úgy félénken merem megjegyezni, hogy majd két évtized úgy telt el az életemből, a szüleiméből pedig négy, hogy vasárnap zárva voltak a boltok... Sőt, volt hétfői adásszünet... És hogy kórházi dolgozót, meg bolti eladót összehasonlítani nem feltétlenül adekvát. Azért van különbség a vasárnapi infarktus-kapás, illetve a vasárnapi ropivásárlás között.

De lehet, hogy tévedek.